Nyitva tartás

Hétfő Zárva
Kedd 10 - 16
Szerda 10 - 16
Csütörtök 10 - 16
Péntek 10 - 16
Szombat 10 - 16
Vasárnap Zárva

Események

  • Nincs közelgő esemény

Belépés

Fejlesztési terv

A számítógépes bemutatók előtt igen nagy szerepük volt az oktatási faliképeknek a színvonalas előadások tananyagának illusztrálásában. A tanszékvezetők mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy a hazai és a nemzetközi tanszerpiacon beszerezzék ezeket a szemléltető eszközöket. Ugyanakkor az oktatók és a diákok is feladatul kapták, hogy néhány témakörben nagyméretű, egyedi táblaképeket készítsenek. Ezek nagy részét ki is színezték. A német, osztrák és magyar tanszerellátóktól származó faliképek többségét az 1920-as években vásárolták meg. Az állatszervezettani képekből ötven darab Németországban készült (Zoologische Wandtafeln, Druck und Verlag von Theodor Fischer in Cassel). Ezek nemcsak az egyes rendszertani csoportok, az egysejtűek, szivacsok, csalánozók, férgek, tüskésbőrűek szervezeti felépítésével, hanem az állatok fejlődésével is foglalkoznak. Az orvosi pióca szervezetét bemutató nyomdai ábra Lipcséből származik. A negyven képből álló növényélettani tablósorozat (Pflanzenphysiologische Wandtafeln von Frank und Tschirch) kiadója berlini. A mocsári teknős szervezetét bemutató falikép Bécsben készült. Magyarországon az Erdély és Szabó cég (Budapest) forgalmazott növénytani faliképeket (Botanische Wandtafeln) és például a kacsacsőrű emlős ábráját.
A tanárjelöltek és az oktatók faliképeinek egy része az 1920–1930-as években Ábrahám Ambrus irányításával született. Kisebb intenzitással, de folytatódott ez a tevékenység a 1940–1950-es években is. A ma meglévő táblaképek száma meghaladja az 550 darabot. Nagyon sok faliképet készítő diákból lett a későbbi években neves szakember.
Sebestyén Olga limnológus, a biológia tudományok doktora, az Erzsébet Nőiskolában szerezte meg 1915-ben a polgári iskolai tanári oklevelét. A Tihanyi Biológiai Kutatóintézet protistológusaként kutatta a Balaton egysejtű élőlényeit, s számos tanulmányt és könyvet írt a Balaton életéről. Tablóképeit 1912 és 1915 között állította össze (Fonálférgek keresztmetszete, Orchis morio, Kapaszkodó szőrök, Acipenser sturio csigolyák). Wéber Mihály, aki 1950-ben alapította meg a Pécsi Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékét, és entomológusként a Mecsek rovarvilágával foglalkozott, 1935-ben és 1936-ban rajzolta meg tablóit (Meissner-féle test, A gerincoszlop fejlődése, Madártüdő és légzacskó, Rana bőr keresztmetszet, Sima izomszövet).
Megyeri János hidrozzológus hallgatóként 1936-1937-ben készítette tablóit (Pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy és csecsemőmirigy helye különböző gerinces állatokon; Homo: nyelv km.; Homo: gyomor km.; Anguilla bélcsatorna – Rana gyomor, máj, hasnyálmirigy; Béka nyelv és emberi nyelv; Mus musculus testis (egérhere) km.) Dózsa Antónia 1935 és 1938 között több tucat fekete-fehér és színes falikép alkotója. Példaként csak néhányat sorolunk fel: Csőr-typusok; Kerekesférgek; Dytiscus lárva: rágógyomor; Tüdő schémák; Az ötujjú végtag törzsfejlődése; Ember: ujjbegy km.; A combcsont fejének sponginosa-szerkezete; Anser anser törzsváz oldalról; A szem fejődése; Genitalis test.
Véghné Varga Izabellától, aki 1940–1980 között volt a Növénytani Tanszék oktatója, több növénytani vonatkozású faliképet őrzünk (növényi szövetek, a gabonafélék virágzata). Az egyedi képek készítésében az 1910-es évektől számos hallgató vett részt, csak néhány név közülük: Sebestyén Olga, Fráter Margit, Éles Margit, Olgyai Márta, Bácskai János, Gelei Judit, Gál Irén, Aloussong László, Vigh Eliza, Kószó Lujza, Streck Emilia, Siska Anna.
Az 1950-es években főleg a tantermek dekorálását is szolgáló, nagyméretű, üvegezett faliképeket festettek a hallgatók (például A svábbogár anatómiája, A hal anatómiája, A gyík anatómiája). Az 1952-es „Az állatok fejlődéstörténeti törzsfája” a Tudástár biológiai oktatóterem falát díszíti.
Charles Wyville Thomson (1831–1882) skót tudós, zoológus kezdeményezésére az angol kormány megbízása alapján 1872. decemberében indult útjára az angliai Portsmouth kikötőjéből a Challenger- expedíció. A mélytengeri kutatások eredményeképpen a gyűjtött anyag 2270 nagy üvegedényben, 1749 kisebb palackban, 1860 üvegfiolában, 22 hatalmas hordóban került elhelyezésre, és több ezer száraz preparátum is készült. Ezek feldolgozása évtizedekig tartott, s a tudomány számára is új adatokat 50 vaskos kötetben publikálták. Az expedíció kutatásai forradalmi változásokat hoztak a természettudományokban. Hétszáz, addig teljesen ismeretlen állatnemzetséget és több ezer új, a tudomány számára ismeretlen fajt is felfedeztek. Az adatokat a helyszínen rögzítették, a dokumentálást illusztrátorok és az új technika révén fényképészek is segítették. A gyűjtemény jellegzetes állatfajait később több tucat illusztrátor festette meg. A Challanger-expedíció anyagát Ernst Haeckel (1834–1919) német zoológus dolgozta fel, aki csaknem 4500 fajt írt le, és művészi rajzokat, akvarelleket is készített róluk. A művészi értéket is képviselő Haeckel-litográfiák közül kiállításunkban is bemutatunk számos példányt.